Sosem rajongtam a nyarakért. Gyerekkoromban is csak az vonzott benne, hogy nagyjából azt csinálhatok, amit akarok. Jó kislány voltam, elolvastam a kötelező háziolvasmányokat gyorsan, hogy aztán azt olvashassak, amit szeretek. Bicikliztem, és reggeltől estig az udvaron voltam. Egy kis lakótelepen laktunk, ott autó is ritkán járt. Igaz, amikor szomszédom hazajött az Opel Kapitanjával, akkor sorfalat álltunk neki és tisztelegtünk. Jó darabig csak azért, mert egy kapitány megérdemli a tisztelgést. Nevetett is rajta a szomszéd mindig. Később értettem csak meg, hogy az egy tényleg csodálatos német autó volt, a csodálatos német ipar terméke, amit sokan szerettek, ma meg már egyenesen istenítenek a veterán autók kedvelői. Én is.
Amikor megkaptam életem első német görkorcsolyáját a Kaposváron élő nagybátyámtól, az maga volt az ünnep. Reggel hét órakor jött meg a vonat, ahova apukám kiment testvére elé, és együtt cipelték haza a csomagokat. Egyetlen mogyoróscsoki vagy műanyag „gumibotba” csomagolt gömb rágógumi sem okozott akkora örömöt, mint az a görkorcsolya. Olyan kerekei voltak, mint egy amerikai teherautónak, és főleg csendes volt. Barátnőim általában orosz, csontból vagy miből készült görkori kerekei felverték volna az egész lakótelepet. És még reggel nyolckor is úgy suhantam, mint az élet.
A nyári táborok voltak a nyaralásaim. Ritkán mentünk nyaralni. Nálunk az új év mindig január elsején kezdődött, és sosem ősszel, mint mostanában. Így június nem az év végét jelentette számomra sosem. Folytatódott a május, csak egyre melegebb lett, és egyszercsak már nem kellett iskolába járni. És el-eljártam táborba, ami maga volt a csoda. Igaz, az első kudarcos volt, minden nap sírtam, és haza akartam jönni Orsováról, mert első nap visszanézett rám egy halfej a levesből, amitől megundorodtam. Minden levelem arról szólt, hogy jöjjenek értem, és vigyenek haza. Később már - nyilván nagyobb is voltam, és sokkal klasszabb helyekre is mehettem – soha nem akartam hazajönni.
Mégsem a nyári vakáció volt az, amire úgy emlékszem, mint életem legszebb és legjobb élményeire. A tavasz volt mindig az, ami egy idő után olyan volt, mintha akkor kezdődne egy új év. Gyerekként is rácsodálkoztam minden apró kis rügyre, ami sokszor egy éjszaka dagadt óriásivá, majd bomlott virággá egy másik éj leple alatt. Boldogsággal töltött el, hogy élek. Reggelente úgy mentem iskolába, hogy első dolgom volt beleszagolni az életbe, amikor kiléptem a lépcsőházból. És egyik tavasszal eldöntöttem, hogy nekem az április-május a két kedvenc hónapom. Elhatároztam, hogy akkor fogok gyereket szülni, akkor fogok minden újat kipróbálni, mert az az Új Élet kezdete.
Sokáig így is volt. 2007-ben megszületett a gyerekem, egy hónappal azelőtt, hogy 40 éves lettem. Madarat lehetett volna velem fogatni, úgy éreztem, nálam boldogabb ember nincs is a világon. Tudom, nem nagy dolog, más többet is szül és talán rosszabb körülmények között, közé. De nekem ez maga volt a csoda, tudtam, több úgysem lesz. És innentől kettős ünnep lett a május, Péter és Dóri születésnapjával.
A 2019 kicsit más volt. Most úgy emlékszem vissza, tán nem is volt tavasz. Tán nem is rügyeztek a fák, bokrok, és nem csiripeltek úgy a madarak, mint régen. A férjem betegsége teljesen megváltoztatott. Ha emlékeztek még egy valamikori Emesére… nos, már nem az vagyok. A világ is más, és az élet is másról szól. Mindig is szerettem azt, hogy Péter ott pötyög a gépén mellettem, és azt is, hogy éjjel-nappal ketten szolgáljuk ki, az akkor még kiszolgálásra váró kislányunkat, együtt dolgozunk, mindent együtt csinálunk. Sokan mondták, ha valamin keseregtem, meglátod, ha eljársz megint dolgozni, jobb lesz. Nem. Ennél jobb nem lehet. Most is jobban tudom becsülni az együtt eltöltött időt mindennél.
És jött 2020 tavasza. Itthon vagyunk mind a mi kis világunkban, és egy új élet kezdődik lassan megint, mert közeleg az április és a május. Észreveszem a rügyeket újra, sok időt töltünk a kertben, ha épp nem havazik. J Újra vannak tervek, minden más, és mégis minden annyira új. Tavaly megfenyegettem a férjem, hogy nem ronthatja el „a tavaszom”. Idén a világot hívtam ki magam ellen. Hallod, érted, amit mondok, te gonosz vírus?
NEM VEHETED EL A TAVASZOM!!!